Most induló „Mit tegyünk, ha…” sorozatunkban olyan egyedi, ritka szituációk, vészhelyzetek esetére szeretnénk tanácsot nyújtani, amelyek legtöbbünk élete során nem következnek be (kívánjuk, hogy ez maradjon is így) – éppen emiatt viszont felkészültek sem vagyunk akkor, ha mégis megtörténne.
Sorozatunk első részében arról olvashatnak, hogy mit tegyünk, ha biztosan látjuk, hogy egy ütközés elkerülhetetlen. Ezen cikkünk nem arról szól, hogy hogyan kerüljük el az ütközést – természetesen ennek érdekében tegyünk meg minden tőlünk telhetőt (pl. az autónk legyen megfelelő műszaki állapotban, használjunk évszaknak megfelelő gumiabroncsokat, semmiképp se vezessünk ittasan, tartsuk be a sebességkorlátozást, ne hagyjuk, hogy a figyelmünket bármi elterelje a vezetésről, tartsunk pihenőt, ha fáradunk, stb.)! Itt arról lesz szó, hogy hogyan csökkentsük a sérülés veszélyét vagy súlyosságát, ha az ütközést a legjobb tudásunk szerint sem tudjuk elkerülni.
Amit még indulás előtt tehetünk, hogy egy esetleges ütközés során minimalizáljuk a sérülés mértékét:
- biztonsági öv használata: talán már említenünk sem kell, hogy életet menthet, mindenképpen használjuk – és a magasságát is állítsuk be, ne a nyakunkon vezessen át.
- ülés beállítása: a kuplungot teljesen kinyomva lábunk ne legyen teljesen kinyújtva, mert megfeszített lábbal súlyosabb sérülést szenvedhetünk (automataváltós autó esetén a fékhez igazodjunk). Felső testünk legyen a kormánytól (és ezzel együtt a légzsáktól) 2530 cm-re.
- fejtámla beállítása: legyen minél közelebb a tarkóhoz, a teteje pedig egyvonalban a fejünk búbjával – ez ráfutásos baleset esetén nagyon fontos.
- üléspozíció: üljünk egyenesen, előre fordulva, „normál” pozícióban (pl. ne könyököljünk ki az ablakon) – az autó biztonsági berendezései így tudnak legjobban megvédeni. Itt kell megemlíteni, hogy ne engedjük utasunk számára, hogy feltegye a lábát a műszerfalra, ez nagyon súlyos sérülést eredményezhet.
Ha már látjuk, hogy az ütközés elkerülhetetlen:
- nagyon nehéz helyzet, hiszen alig néhány másodpercünk van arra, hogy mérlegeljünk – próbáljuk megőrizni hidegvérünket, ne essünk pánikba, számítsunk rá, hogy az ütközés után esetleg még kormányoznunk kell
- próbáljuk a becsapódás pillanatára a lehető legkisebbre csökkenteni a sebességet
- minden esetben igaz:
- tartsuk a kezünket a kormányon, csuklónkat egyenesen
- fejünket tartsuk a fejtámlán
- oldalirányú ütközés: nagyon veszélyes, mert a fej közel van az ablakhoz és az oszlophoz, ezért igyekezzünk minél erősebben megkapaszkodni, hogy testünk ne tudjon oldalra csapódni
- ha hátulról várható az ütközés: pl. egy kereszteződésben állunk és látjuk, hogy a mögöttünk érkező autó nem fog tudni megállni:
- ilyenkor fejünk hirtelen előre majd hátra csapódik, ezt nevezik ostorcsapás effektusnak, ami a nyaki csigolyákat teszi ki nagy terhelésnek (ez súlyos esetben akár bénulást is okozhat) – érdemes tudni, hogy tünetei jelentkezhetnek akár 2-3 nap elteltével is
- engedjük fel a féket, ez tompítja az ütközést
- hátunkat szorítsuk a háttámlához, fejünket pedig a fejtámlához
- ha az autónk felborul: sokat segíthet, ha mindkét kezünkkel a plafonra támaszkodunk borulás közben
Lehetőleg igyekezzünk hang- és fényjelzéssel a közlekedés többi résztvevőjének figyelmét felhívni a veszélyre!
Billinger Linda – ALD Head of Support